Okosabb, mint hinnénk: a sertés nemcsak tanítható, de képes empátiára, problémamegoldásra és játékra is. Etológiai kutatások meglepő eredményekkel.
A disznó, ahogy még nem ismertük
A sertést évezredeken keresztül elsősorban mint húsforrást és háziállatot tartottuk számon. Kétségtelen, hogy kulcsszerepe van az emberiség táplálkozásában, de az utóbbi évtizedekben a tudomány egy új oldalukra is ráirányította a figyelmet: kiderült, hogy ezek az állatok meglepően intelligensek, tanulékonyak és érzelmileg is összetettek.
Etológusok, viselkedéskutatók, állatpszichológusok és kognitív idegtudósok számos kísérletet végeztek már a sertések tanulási képességeiről, társas viselkedéséről és kommunikációjáról – az eredmények pedig alapjaiban írják újra azt, ahogyan a disznóra gondolunk.
A sertés intelligenciaszintje: egy kisgyerek szintjén?
Kutatások szerint a sertések kognitív képességei a hároméves embergyermekekéhez hasonlíthatók. Tanulmányok kimutatták, hogy a sertések képesek:
- tárgyakat felismerni és megkülönböztetni,
- tükröt használni a rejtett tárgyak megtalálásához,
- megérteni egyszerű szimbólumokat és jeleket,
- emlékezni emberekre, helyszínekre és eseményekre.
Egy klasszikus példa a 2009-es Pennsylvaniai Állami Egyetem kísérlete, ahol sertések joystickkal irányított számítógépes kurzorral tanultak meg célpontokat eltalálni egy képernyőn – ez a feladat korábban csak főemlősöknek sikerült. A disznók nemcsak elsajátították a szabályt, de motiváltak voltak a játékban, különösen ha jutalomfalat járt érte.
Társas lények: a disznók szociális intelligenciája
A disznók rendkívül társas lények. Csoportosan élnek, szoros családi kötelékeket alakítanak ki, és képesek egymás viselkedéséből következtetéseket levonni. Például ha egy sertés látja, hogy egy társát egy bizonyos helyen etetik, a következő alkalommal már ő is ott fog várakozni.
Megfigyelések szerint a sertések képesek empátiára is. Egy 2016-os német kutatás során, ha egy disznó distresszt mutatott (például síró hangot adott ki), a társai gyakran odamentek hozzá, nyugtatták, vagy megpróbálták elvonni a figyelmét. Ez a fajta viselkedés magas szintű társas érzékenységre utal.
Kommunikáció – nem csak röfögés
Bár a legtöbben a sertések hangját egyféleképpen írják le – röfögés –, a valóságban rendkívül gazdag és árnyalt hangrendszerrel kommunikálnak. Legalább 20 különböző féle hangot azonosítottak, amelyek más-más helyzetekhez kapcsolódnak: van külön hívóhang az anyakoca részéről, amikor etetni hívja a malacokat, van játék közbeni kurrogás, és külön figyelmeztető jelzés, ha veszélyt éreznek.
Emellett a testbeszédük is árulkodó: farkuk mozgása, fülük tartása, orruk használata mind információt hordoz más sertések és az ember számára is.
Tanulás, játék és unalom
Sertéseknél megfigyelték a játékos viselkedést is – ami az etológia szerint az intelligencia fontos mutatója. Ugrándoznak, játszanak tárgyakkal, szőnyeget cibálnak, sőt, egyes állatvédelmi telepeken labdákkal vagy interaktív játékokkal szórakoznak.
A tanulásra való hajlamuk szintén lenyűgöző. Az intelligens kutyákhoz hasonlóan a sertések is gyorsan megtanulják a saját nevüket, képesek egyszerű parancsokat követni („gyere ide”, „ül”), sőt, egyes állatbarát gazdák szerint akár érzelmeket is felismernek az emberi arcon vagy hanghordozásban.
A viselkedéskutatók azonban arra is figyelmeztetnek, hogy a bezártság és az ingerszegény környezet unalomhoz, viselkedési zavarokhoz vezethet – például rágcsálás, agresszió vagy öncsonkítás is előfordulhat, különösen ipari körülmények között.
Hogyan változtatja meg mindez a sertésekről alkotott képünket?
A disznók intelligenciájáról szóló ismeretek egyre több embert késztetnek arra, hogy újraértékeljék viszonyukat ezekhez az állatokhoz – legyen szó állattartásról, állatvédelemről, vagy akár a táplálkozásról. Egyre több helyen indítanak etikus farmokat, ahol a disznók természetes körülmények között élhetnek, szabadon mozoghatnak, és ösztönösen viselkedhetnek.
A kognitív képességek ismerete nemcsak érzelmi, hanem gyakorlati szempontból is fontos: egy intelligens állattal való bánásmód felelősségteljes hozzáállást igényel. Egyre több kutató és állatvédő hangsúlyozza, hogy a disznókat nem szabad pusztán „élelmiszerként” kezelni – hiszen sok szempontból többet értenek és éreznek, mint azt korábban gondoltuk.
A sertések nem csupán intelligensek, hanem kíváncsiak, társas lények, játékosak és tanulékonyak. A modern etológia világosan bizonyítja, hogy ezek az állatok messze nem buták vagy „koszosak”, hanem érzékeny, komplex lények – talán közelebb hozzánk, emberekhez, mint gondolnánk. A kérdés már csak az: készen állunk-e úgy tekinteni rájuk, ahogyan valóban megérdemlik?