A mangalica eredete és kialakulása
A 18-19. századig Magyarország különböző régióiban eltérő sertésfajták voltak jellemzőek. A Dunántúlon a bakonyi és a siska, az Alföldön a szalontai, a lápos vidékeken a nádi vagy réti, a Kárpátokban a hegyi tüskés, Erdélyben pedig a báznai és az ölyves sertések voltak elterjedtek. A mangalica fajta a 19. század elején alakult ki, amikor a helyi magyar sertéseket, például a bakonyi és a szalontai fajtákat, kereszteztek a szerb sumadia sertéssel és a vaddisznóval. Ez a keresztezés egy új, gyorsan növekvő, zsírtermelő sertésfajtát eredményezett, amely nem igényelt különleges gondozást, így hamar népszerűvé vált Magyarországon.
A mangalica fajtaváltozatai
A mangalica több színváltozatban is megjelent. A leggyakoribb a szőke mangalica, amely a göndör szőrű szalontai sertéssel keveredve egy nagyobb súlyú és szaporább vörös mangalicává alakult. A szerémségi fekete sertéssel keresztezve jobb ellenálló képességű fekete mangalicát hoztak létre, amely azonban a 20. század elejére kipusztult. Emellett létezik a fecskehasú mangalica is, amely kisebb termetű, és a szőke mangalica és a vaddisznó keresztezéséből származik.
A mangalica jelentősége és hanyatlása
A mangalica a 19. században Magyarország legjelentősebb sertésfajtájává vált, különösen a zsír iránti kereslet miatt. Azonban a 19. század végére az erdők pusztulása, a zsírsertések iránti kereslet csökkenése és a pestisjárványok jelentősen megtizedelték az állományt. Az 1890-es években még csaknem 4 millió mangalica volt Magyarországon, de 1960-ra számuk 1000 alá esett, és a fajta veszélyeztetetté vált.
A mangalica megmentése és újjáéledése
A különböző génbankok és magángazdaságok erőfeszítéseinek köszönhetően megkezdődött a megmaradt példányok törzskönyvezése és továbbtenyésztése. Ennek eredményeként a mangalica állománya stabilizálódott, és a fajta ismét elismertté vált. A mangalica húsának minősége nemzetközi sikereket is hozott; például a világhírű spanyol serrano sonka alapanyagául is szolgál. 2004-ben a mangalica hivatalosan is nemzeti kinccsé vált, amikor a Magyar Országgyűlés a védett őshonos vagy veszélyeztetett, tenyésztett magyar állatfajták nemzeti kinccsé nyilvánításáról szóló határozatot megalkotta.
A mangalica jelenlegi helyzete
Napjainkban a mangalica tartása és tenyésztése ismét népszerűvé vált, különösen az ökológiai gazdálkodásban és a hagyományos állattartásban. A szabad tartásnak köszönhetően a mangalica húsa kiváló minőségű, sötét, márványozott, és a bioélelmiszerek kedvelői körében is elismerésnek örvend. A mangalica húsának alacsonyabb a víztartalma, mint az intenzíven tartott sertésnek, ezért kifejezetten alkalmas jó minőségű szárazáru, pecsenyehúsok, kenyérszalonna és hosszú érlelésű sonkák gyártására. Figyelemre méltó a vitamin- és ásványianyag-tartalma is, és több telítetlen zsírsavval rendelkezik, mint más sertések.
A mangalica története tehát a magyar állattenyésztés és gasztronómia fontos része, amely bemutatja a hagyományos fajták megőrzésének és újjáélesztésének jelentőségét.